Avatar Wiki
Advertisement

A Kék Szellemre a Tűz Népe ellenségeként tekintettek, miközben senki sem sejtette, hogy a maszk mögött a becsületéért küzdő Zuko rejtőzik.

A Kék Szellem Zuko alteregója, amelyet még kamaszkorában alkotott meg. Ebben a szerepében Zuko nem a tűzidomításra, hanem a kardforgatásra, a nyomkeresésre, a lopakodásra támaszkodott. Olyankor vette elő ezt az énjét, amikor nem akarta, hogy felismerjék őt, mint a Tűz Népe száműzött trónörökösét.

Zuko először akkor vette fel a Kék Szellem szerepét, amikor Zhao megelőzte őt az Avatar elfogásában. Zuko nem akarta, hogy Zhao érdeme legyen az Avatar elfogása, mivel akkor lehetetlenné vált volna hazatérése a száműzetésből, ezért úgy döntött, hogy egy szellemmaszk mögé rejtőzve megszökteti Aangot, hogy aztán ő vihesse el a Tűz Országába fogolyként. Terve fényesen bevált addig a pontig, amíg az erőd kapujáig nem jutottak. Ekkor Zuko úgy döntött, hogy Aangot túszként tartva fogja elérni, hogy Zhao kiengedje őt. A tengernagy látszólag elfogadta a helyzetet, csakhogy a Yuyan Íjászok is a rendelkezésére álltak, akiknek parancsot adott arra, hogy egy alkalmas pillanatban lőjék ki a "tolvajt". Az egyik íjász eltalálta Zukót, aki egyből elkábult a lövés erejétől. Aang ekkor vette észre, hogy a lecsúszott maszk mögül Zuko, az őt üldöző herceg arca tűnik elő. Villámgyorsan cselekednie kellett, ezért forgatagot keltett maga körül, felkapta Zukót és magával vitte, hogy a katonák ne kaphassák el őket. Később, egy erdőben megpihentek, Zuko itt tért magához. Aang barátságosan beszélt hozzá, felidézve azokat az időket, amikor a százéves háború kitörése előtt volt egy Kuzon nevű fiú a Tűz Népéből, akivel baráti kapcsolatban állt. Azon gondolkodott hangosan, hogy ha nem tartana a háború, talán most ők ketten is barátok lehetnének. Zuko azonban hirtelen tűzcsóvát lőtt ki Aang felé, így a monológnak vége szakadt, Aang eltűnt az erdőben. Zuko visszatért a nagybátyjához, és lepihent. Zuko nem járt sikerrel, de annyit elért, hogy a Kék Szellemre felfigyeltek a hatóságok, és körözést adtak ki ellene a Föld Királysága megszállt részein.

Amikor Zhao tengernagy ellátogatott Zuko hajójára, hogy kölcsönkérje a legénység zömét az Északi Víz Törzs elleni hadjárathoz, felfigyelt a Zuko kabinjának falán függő ikerszablyákra, amelyekben felismerte a Kék Szellem által használt kardokat. A látogatás után felbérelt egy kalózbandát Zuko megölésére, akikkel a herceg és nagybátyja egyszer már összetűzésbe került. Zuko megúszta a merényletet, de az Északi-sarkra való megérkezésig Iroh kivételével mindenki halottnak hitte, hogy Zhao azt hihesse, sikerrel járt az aljas terve. Észak ostroma során, miközben Ang az óceán szellemével összeolvadva sorra megsemmisítette a Tűzhadsereg egységeit, Zuko megszökött az Avatar Csapat őrizetéből és megkereste Zhaót, hogy revansot vegyen tőle. Zhao nagyon meglepődött, amikor Zuko eléje került. Küzdelmük során Zuko elismerte, hogy csakugyan ő a Kék Szellem, "a Tűz Népének ellensége", de azt is hozzátette, hogy nem volt más választása. Zhaót végül elragadta La gigantikus formája, Zuko azonban még ekkor is segíteni akart neki, de mindhiába: Zhaónak lakolnia kellett szörnyű bűnéért, a Hold szelleme megöléséért, és az Elveszett Lelkek Homályába került a szellemvilágban.


Amikor Aang a megmentője kilétéről érdeklődött, Zuko egy kukkot sem szólt, nehogy elárulja magát.

Másodszor abban az időszakban nyúlt a másik énjéhez Zuko, amikor a Tűz Népe elárulásáért Azula parancsa értelmében körözés alatt állt. Irohval együtt ekkoriban a Föld Királyságában bujdostak, megélhetésük pedig meglehetősen szűkösen ment, ezért Zuko a rablást választotta megoldásul: Kék Szellemként élelmet vett el erővel az emberektől, vagy gazdag urakat fosztott ki utazásaik során. Iroh kíváncsi volt, hogy unokaöccse honnan szerzi a finom élelmet és a pénzt, de Zuko mereven elzárkózott a válaszadás elől. Iroh emiatt aggódni kezdett, mert érezte, hogy Zuko átengedi magát a legalantasabb ösztöneinek.

A Kék Szellem ellen kiadott körözés - Zuko tovább súlyosbította amúgy sem rózsás helyzetét.


Miután a Fehér Lótusz segítséget nyújtott nekik a menekülésben, Iroh és Zuko Ba Sing Se városában telepedett le, ahol egy teázóban kezdtek dolgozni. Iroh boldog és elégedett volt ettől az életmódtól, de Zuko a trónörökös kényelmes és dicsőséges életére vágyott már, ezért lelkesedés nélkül végezte munkáját a teaházban. Amikor egyszer szünetet tartott munka közben, egy szórólap került a kezébe, amit Aang és barátai terjesztettek, akik Appát, Aang égi bölényét keresték a városban. Zuko úgy érezte, ebbe neki is be kell avatkoznia. Harmadszor is felöltötte hát titkos énjét.

Zuko foglyul ejtett egy Dai Li ügynököt, aki elvezette őt a Laogai-tó alatt található titkos központba. Itt tartották láncra verve Appát. Zuko ki akarta szabadítani a bölényt, de nem azért, hogy jót tegyen az Avatárral, hanem azért, hogy tőrbe csalhassa. De nem tudta elvégezni a feladatát, mert Iroh utána ment, akinek már volt egy halvány sejtelme unokaöccse kettős életéről. Iroh és Zuko között vita robbant ki, az egykori tábornok próbálta meggyőzni meggondolatlan unokaöccsét arról, hogy először gondolkodjon, mielőtt cselekedne. Zuko végül belátta Iroh igazát, és szabadon engedte Appát. Rájött, hogy ha a saját feje után megy, annak az eredménye kudarc lett volna. Iroh megdicsérte Zukót, amiért a helyes döntést hozta meg, és kérte őt, hogy szakítson véglegesen a Kék Szellemmel. Zuko egyetértett, és a tó vizébe dobta a maszkját. Ezután soha többé nem vette fel ezt az identitást.

Advertisement