Avatar Wiki
Advertisement

Iroh, a jó kedélyű, bölcs öreg.

Iroh a Tűz Népének tagja volt, a Tűzhadsereg nyugalmazott tábornoka. Öccse Ozai, a Tűz Ura volt. Bár Iroh volt a trónörökös, mégis le kellett mondania a trón elfoglalásáról öccse intrikái miatt. Később Iroh az unokaöccse, Zuko kísérőjéül szegődött, amikor utóbbit száműzte apja a birodalomból. Sokat voltak együtt, az idős tábornok pedig rendszeresen tanította forrófejű unokaöccsét az élet dolgaira.

Miután kiderült, hogy egy titkos társaság, a Fehér Lótusz prominens tagja, Iroh segített az Avatar Csapatnak az Ozai megbuktatására irányuló erőfeszítés során azzal, hogy visszavette a Tűzhadseregtől Ba Sing Se városát. Egyúttal ide kötődik legismertebb haditette is, még a Tűzhadseregben töltött szolgálata idejéből: egy ízben 600 napig ostromolta a várost, de nem tudta elfoglalni. Egyetlen fia, Lu Ten az ostrom során esett el, ez az esemény úgy letaglózta Iroht, hogy abbahagyta az ostromot.

Öccse legyőzése és Zuko trónra lépése után Iroh visszavonultan élt Ba Sing Se városában, bár egyszer elvállalta, hogy átmenetileg a Tűz Országának kormányzója legyen, amikor Zuko az anyja keresésére indult. Máskülönben a teaháza foglalta le minden idejét. Tanácsaival később is segítette Zukót. Miután eltávozott a halandók világából, szellemmé vált. Amikor Korra a szellemvilágba utazott, és nem boldogult, Iroh volt az, aki segített neki.

Élete[]

Korai szakasz[]

Iroh apja Azulon, a Tűz Ura volt, anyja pedig Ilah, nagyapja Sozin, aki elkezdte a százéves háborút. Született egy öccse is, Ozai, aki később a Tűz Ura lett, bár jog szerint a trón Iroht, mint elsőszülött fiút illette volna.

Iroh főtiszt lett a hadseregben, mint az a királyi családban szokás volt. Fiatal korában egyszer felkereste a napharcosokat, hogy megtanulja a tűzidomítás ősi, gyűlölettől és dühtől mentes, tiszta formáját az eredeti tűzidomároktól, Rantól és Shawtól. A két sárkány méltónak találta Iroht arra, hogy átadják neki a tudást. Iroh később azt állította, hogy ő ölte meg az utolsó sárkányt, mivel egy időben divat volt a rájuk való vadászás, csakhogy ez nem volt igaz. Ezt csak azért mondta mindenkinek, hogy a napharcosok civilizációját ne zavarják idegenek, és nehogy valaki valóban megölhesse az utolsó sárkányokat. A későbbi "Nyugat Sárkánya" becenevet ezért az állítólagos tettéért kapta, no meg azért, mert képes volt tüzet előcsalogatni a szájából.

Iroh tábornoki rangra emelkedett a százéves háború során, és édesapja azt parancsolta neki, hogy foglalja el Ba Sing Sét, a Föld Királyságának fővárosát. A városnak már a neve is azt jelenti, hogy "bevehetetlen város", ám ez nem riasztotta el a tábornokot, 600 napon át ostromgyűrűbe fogta. Sikerült lerombolnia a külső falat (korábban ez senkinek sem sikerült), de mielőtt megindíthatta volna a végső rohamot, egyetlen fia, Lu Ten elesett az ostrom során. Iroh mély gyászba dőlt, mert nagyon szerette a fiát és mindig erős kapocs volt köztük. Iroh a gyász hatására elvesztette harci kedvét és úgy döntött, hogy befejezi az ostromot. Ennél azonban tovább is ment, amikor kilépett a hadsereg kötelékéből.

Iroh nagyon szerette egyetlen fiát, Lu Tent, ezért mélyen lesújtotta őt a halála.

Iroh, miután nyugállományba vonult, nem tért rögtön haza a népéhez, hanem beutazta az egész világot, hogy más népektől is tanuljon, valamint a szellemvilágba is ellátogatott, bár ez utóbbiről csak kósza hírek keringtek. Fia halála után rájött, hogy nem az a végzete, hogy a Tűz Népét vezesse, hanem hogy teljesebb, érettebb szemléletre tegyen szert. Ez motiválta abban, hogy foglalkozzon más népek természetével, szokásaival, és hogy spirituálisan is fejlődjön.

Hazatérése után hősként fogadták, és bár nem volt már a hadsereg tagja, továbbra is tisztelték haditettei és jelleme miatt.

Zuko kísérőjeként[]

Zuko 13 éves volt, amikor követelte, hogy hadd vehessen részt egy haditanácson. Iroh beengedte, de figyelmeztette unokaöccsét, hogy ne szólaljon meg a tanácskozáson. Zuko azonban mégis felszólalt, amikor tiltakozását fejezte ki egy akció kapcsán, amelyben tapasztalatlan egységeket áldoztak volna fel. Ozai nagy haragra gerjedt fia tiszteletlensége miatt, és büntetésül egy agni kai-t rendelt el a számára. Mikor a fiú látta, hogy az ellenfele nem más, mint az apja, bocsánatért esedezett, de Ozai hajthatatlan maradt. Bár fia visszautasította a párbajt, Ozai súlyos leckét adott neki, megégette a bal szeme környékét. Ezután száműzetésre ítélte Zukót és megtiltotta neki a hazatérést. Volt azonban egy feltétel, melynek teljesítése esetén szabad volt a hazaút: ha Zuko elfogja és a Tűz Ura elé viszi a rejtőzködő Avatart. Zukonak tehát mennie kellett, de nagybátyja közbenjárására kapott egy hajót és hozzá legénységet. Iroh úgy döntött, hogy mivel nincsenek már kötöttségei, elkíséri unokaöccsét, akire egyre inkább fiaként tekintett. Másik célja az volt, hogy megpróbálja terelgetni Zukót, aki meggondolatlan és heves természete miatt sokszor került kellemetlen helyzetbe, emiatt ráfért a támogatás.

Amikor Zuko rátalált az Avatárra, teljesen izgalomba jött és már előre várta a hazatérést. Mikor azonban Aang megszökött, a herceg nagyon dühös lett és elhatározta, hogy tűzön-vizen át követi, amíg el nem fogja. Emiatt a józan megfontolásokat is sokszor mellőzte, amelynek rendesen kudarc és felsülés volt a következménye. Iroh próbált tanácsokat adni heves vérmérsékletű unokaöccsének, de rendszerint nem talált meghallgatásra és még Zuko szidalmainak is kitette magát, ha az különösen frusztrált volt.

Iroh egyszer lepihent, hogy élvezze a nyújtózást egy melegvízű forrásban, de Zuko sürgette, hogy indulniuk kellene. Iroh azonban maradt, és nemsokára elaludt. Arra ébredt, hogy remeg a föld, és a következő pillanatban már néhány földidomár katona foglya volt. A parancsnok felismerte Iroht, mint Ba Sing Se egykori ostromlóját, és úgy döntött, hogy a fővárosba viszi, hogy ott mondjanak felette ítéletet. Iroh kihasználta őrei figyelmetlenségét és szándékosan elhagyta az egyik papucsát, hogy Zuko rátalálhasson. Zuko meg is találta nagybátyját és együttesen legyőzték a földidomár katonákat.

Iroh elvállalta, hogy tanácsadóként részt vegyen az Északi Víz Törzs elleni támadásban Zhao tengernagy oldalán. Zuko is a flottával tartott, bár őt Iroh kivételével mindenki halottnak hitte, mivel Zhao a hadjárat előtt néhány kalózzal meg akarta öletni őt, ami nem sikerült. Zhao felvázolta az északiak meggyengítésének tervét, mely szerint meg fogja ölni a hold szellemét, hogy a vízidomárok ne nyerhessenek erőt a holdból. Iroh helytelenítette az admirális ördögi tervét, mivel véleménye szerint azzal nem csak a vízidomároknak, hanem magának is ártott volna. Zhao azonban spirituális hókuszpókusznak vélte Irohnak a szellemek iránt érzett tiszteletét.

Miután az északiak elleni ostrom kudarcot vallott, Iroh árulóvá vált öccse, a Tűz Ura szemében, mivel a csata során Zhao ellen fordult. Ozai megparancsolta lányának, Azulának, hogy fogolyként hozza haza testvérét és nagybátyját, aminek az ambíciózus hercegnő örömmel eleget tett. Amikor felkereste rokonait, Azula megpróbálta elhitetni velük, hogy Ozai véget akar vetni fia száműzetésének, amit Zuko el is hitt, Iroh azonban gyanakvással fogadta Azula szavait. Amikor a kikötőbe mentek, hogy felszálljanak a hazafelé tartó hajóra, a legénység parancsnoka elszólta magát, így hát Iroh sejtése teljes bizonyságot nyert. Harc alakult ki Azulával és a katonákkal, végül Iroh és Zuko sikeresen elmenekült a hajóról. Amikor már messzire jutottak a kikötőtől, levágták jellegzetes kontyukat, hogy senki ne ismerhesse fel őket, mint a Tűz Népe uralkodócsaládjának tagjait. Azula elfogatóparancsot adott ki ellenük, ők pedig úgy döntöttek, hogy a Föld Királyságának meg nem szállt részébe mennek bujdosni.

Azula elfogatóparancsa nyomán a Tűz Országában és a Föld Királyságának megszállt részein is körözést adtak ki Irohra és Zukóra.

Iroh Zukóval együtt vándorolt a Föld Királyságában, megélhetésük nehezen ment. Ezt különösen Zuko sérelmezte, aki nagyon vágyott már a hercegi ranggal együtt járó kényelmes életre. Iroh képes volt az egyszerű életmódra, ám Zuko nem, így hát az utóbbi az alteregója, a Kék Szellem segítségével erővel vett el másoktól pénzt és élelmet. Zuko egy napon aztán megunta nagybátyja prédikációit és elvált tőle, hogy egyedül vándoroljon. Iroh azonban később a keresésére indult, mert sejtette, hogy unokaöccse nem fog boldogulni nélküle. Igaza lett: Azula került szembe velük, akinek meggyűlt a baja az Avatar Csapattal is. Azula megsebesítette villámmal a nagybátyját és kereket oldott. Zuko ápolta őt egy rejtekhelyen. Miután helyrejött, Iroh úgy döntött, hogy fejlettebb tűzidomítási technikákra tanítja Zukót, hogy az a jövőben nagyobb eséllyel indulhasson húga ellen. Megpróbálta neki megtanítani a villám generálását, de Zuko képtelen volt elsajátítani a technikát a kiegyensúlyozatlan érzelmi állapota miatt. Ehelyett Iroh kitalálta, hogy megmutat unokaöccsének egy olyan technikát, amit még Azula sem ismer, ugyanis ez a saját fejlesztése, amit a vízidomárokat figyelve ötölt ki: a villám visszairányítása. Zuko, amikor úgy érezte, hogy készen áll, kérte nagybátyját, hogy küldjön rá villámot kipróbálás céljából, de Iroh egyáltalán nem volt hajlandó erre. Zuko megint frusztrálódott.

Vándorlásaik során egy sivatagi oázisban meglepte őket két fejvadász, Yu mester és Xin Fu, akiket Lao Beifong eredetileg a lánya, Toph felkutatásával bízott meg, ők azonban, mivel mindenáron pénzt akartak és nem találták a lányt, hirtelen le akartak csapni a kedvező alkalomra, amit a két körözött személy felbukkanása jelentett számukra. Iroh azonban találkozott a Fehér Lótusz egy tagjával, aki segített nekik elmenekülni, és hamis papírokkal Ba Sing Sébe utazhattak, mivel a városban, ahol rengeteg menekült tanyázott, nem kelthettek feltűnést.

Élet Ba Sing Se városában[]

Iroh és Zuko megtelepedtek a Föld Királyságának fővárosában, ahol Iroh elintézte, hogy állást kapjanak egy teázóban, pár héttel később pedig saját teaházuk lett egy bőkezű üzletember jóvoltából. Zukót természetesen nem elégítette ki ez az életmód sem és más dolgokon törte a fejét. Amikor egy szórólapról értesült arról, hogy az Avatar az eltűnt bölényét keresi, úgy határozott, hogy munkához lát. Iroh próbálta visszatartani unokaöccsét, de természetesen falrahányt borsó volt minden szava. Amikor Zuko Kék Szellemként rátalált Appára, hogy magával vigye, Iroh is megjelent, és komolyan megszidta Zukót az ostobaságáért. Iroh próbált unokaöccse lelkére beszélni, hogy ne kövesse azt az utat, amit Ozai akart kiszabni neki, hanem inkább énjének jobbik felére hallgasson. Zuko végül ráállt és feladta az identitását, mint Kék Szellem, egyúttal pedig szabadon engedte Appát, hogy visszatalálhasson Aanghoz. Zuko az eset után ágynak dőlt és delíriumtól szenvedett, mivel olyat cselekedett, ami homlokegyenest ellenkezett az addig benne élő, saját magáról alkotott képpel. Iroh azonban nem hagyta magára Zukót és odaadóan gondját viselte, amíg fel nem épült. Felépülése után Zuko látványosan megváltozott, örülni kezdett mindannak, amit az élet ajándékozott neki. 

Iroh a nehéz időkben is jókedvű, bölcs, kiegyensúlyozott maradt.

Az idillnek a Föld Királya elleni puccs vetett véget, amit Azula talált ki és hajtott végre, miután ő és barátnői Kyoshi harcosainak ruhájába öltözve bejutottak Ba Sing Sébe. Azula kinyomozta, hogy fivére és nagybátyja is a városban van, és felajánlotta Zukónak, hogy ha részt vesz a város megszerzésében, akkor visszakaphatja az elvesztett jogait. Zuko elfogadta Azula hívását, amivel személyes fejlődése minden addigi eredményét megsemmisítette. Iroh próbálta védeni Aangot és Katarát, amíg Katara megpróbált menekülni az eszméletlen Avatárral együtt, aztán megadta magát a túlerőnek. Azula ezúttal nem trükközött, Zuko csakugyan visszakapta hercegi jogait, Iroh pedig fogolyként, mint áruló került vissza a Tűz Országába, ahol börtönbe zárták.

Iroh jó kedélyű, vidám természetű ember volt, de a harcban nem ismert tréfát.

A háború vége[]

Iroh megvetett fogolyként töltötte büntetését, egészségtelen körülmények között. Kifelé ápolatlan és megháborodott börtöntölteléknek tűnt, de amikor őrei nem látták, szorgalmasan edzett, mivel fel akart készülni a jövőbeni eseményekre. Zuko is meglátogatta néhányszor, de Iroh ügyet sem vetett unokaöccsére. Illetve egyszer, miután Zuko elmondta neki, hogy olvasta Sozin emlékiratait, Iroh elárulta neki, hogy Sozin barátja, Roku Avatar Zuko dédapja volt anyai ágon. Zukót sokkolta a hír, mert csak apai dédapjáról, Sozinról volt tudomása. Iroh elmondta Zukónak, hogy benne, Zukóban megvan a képesség arra, hogy jóvátegye a Sozin által elkövetett bűnöket és ezáltal helyreállítsa a Tűz Népének jó hírét. Zuko, bár egyre inkább nem érezte jól magát, és sejtette az okát, sokáig nem tett semmit.

Iroh végül megszökött a börtönéből, amikor a Fekete Napon az Avatar és szövetségesei támadást intéztek a Tűz Népének fővárosa ellen. Ezután felkereste a Fehér Lótuszt, és a rend többi tagjával együtt felkészült arra, hogy a Tűz Népe ellen harcoljon. Amikor az Avatar Csapat rátalált Ba Sing Se külső falának romjainál, Zuko, immáron az Avatar szövetségeseként, újra Iroh oldalára állt, és bocsánatot kért nagybátyjától, amiért elárulta őt. Iroh kifejezte szeretetét és megbocsátását, és elmondta Zukónak, hogy nem érzett iránta haragot, csupán szomorú volt, mert Zuko letért a helyes útról. Zuko később megkérdezte Irohtól, hogy Ozai legyőzése után elfoglalná-e a Tűz Népének trónját, ami eredetileg őt illetné, de Iroh nemmel felelt, mivel szerinte Zukónak kellene a trónra ülnie, mivel az ő becsülete makulátlan. Zuko nem értett egyet ezzel, de Iroh kitartott az álláspontja mellett. Elárulta, hogy bár fiatalkorában volt egy látomása arról, hogy meghódítja Ba Sing Sét, később, a spirituális útkeresése és fejlődése nyomán rájött arra, hogy valójában az lesz a feladata, hogy visszavegye a Tűz Népétől a várost. Így is tett, a Fehér Lótusz több más tagjával együtt legyőzte a Tűzhadsereget, utána pedig szimbolikus tettként leégette a Föld Királyának palotájára kitűzött Tűz Népe-zászlót.

A békekötés után Iroh Ba Sing Se városában telepedett le, ahol újból megnyitotta saját teázóját, a Jázmin Sárkányt, amire még menekültként tett szert, ezenkívül sokat foglalkozott a pai sho-val, amit ő mindig is jóval többre tartott egyszerű játéknál. A későbbiek folyamán is sokszor adott tanácsokat Zukónak, akit a Tűz Urává koronáztak. Bár távol tartotta magát a politikától, egyszer elvállalta a Tűz Urának helyettesi posztját, amikor Zuko az anyja felkutatására indult.

Szellemként[]

Iroh, amikor úgy érezte, hogy lejárt az ideje az anyagi világban, hátrahagyta a testét, és a szellemvilágba távozott, ahol szintén kedves foglalatosságával, a teafőzéssel és felszolgálással foglalkozott, és rengeteg barátra tett szert a szellemek között. Amikor Korra a szellemvilágba utazott, hogy megkeresse és lezárja a déli átjárót, Jinorával együtt ment, de elszakadtak egymástól. Korra hirtelen négyéves kislánnyá változott, és teljesen elveszettnek érezte magát. Szerencséjére azonban Iroh felbukkant, hogy segítsen neki. Elmondta neki, hogy fontos, hogy minden helyzetben igyekezzen derűlátó lenni, mert akkor a világ is hasonlóan fog viszonyulni hozzá. Korra ennek köszönhetően képes volt eljutni az átjáróhoz, amiért nagyon hálás volt Irohnak.

Korra nagyon örült Iroh bátorításának és segítőkészségének.

TenzinBumi és Kya is találkozott Iroh szellemével, amikor elindultak Jinora lelkének megmentésére. Iroh egyik tanácsa nyomán az Elveszett Lelkek Homályában megtalálták Jinorát, Tenzin pedig a szellemi köd hatása alá került testvéreit is megmentette.

Korra másodszor is segítséget kapott Irohtól, amikor Zaheert kereste a szellemvilágban, de őbeléje botlott. Iroh rámutatott arra, hogy sokszor előfordul, hogy keresünk valakit vagy valamit, de aztán olyasvalamit vagy valakit találunk, akit nem is kerestünk, ugyanakkor nagyobb segítségünkre van, mint az, amit eredetileg kutattunk. Korra ennek nyomán kérte ki az idős Zuko véleményét, miután visszatért az anyagi világba.

Jelleme[]

Iroh melegszívű ember volt, eltérően népe sok más tagjától, a kegyetlenséget egyáltalán nem tartotta jó dolognak. Amikor Zukót agni kai-ra hívta ki az apja, aztán megégette a szeme környékét, Iroh inkább elfordult, hogy ne is lássa unokaöccse szenvedését. Saját fiának elvesztése nyomán rendkívül empatikussá vált. Bár a Ba Sing Se ostroma folyamán hazaküldött leveleiből lehet arra következtetni, hogy tábornokként még örömét lelte népének kegyetlen tetteiben, fia halálával mindez visszavonhatatlanul kiégett belőle.

Iroh a Tűzhadseregből való leszerelése után sokat utazott a világban, hogy fejlessze élet-és világszemléletét, később ennek eredményeit kamatoztatta is, például Zuko tanítása közben, amikor unokaöccsét más népek jellemzőire tanította. Iroh mindig arra törekedett, hogy a világot egységes egésznek lássa, ne pedig népek és nemzetek összességének. Szóbeszédek jártak arról is, hogy a szellemvilágba is elutazott fia lelkének megkeresésére, erről azonban sosem nyilatkozott egyértelműen senkinek. Mindenesetre a fia halála utáni élményei egy életre átformálták őt, megváltozott az anyagi dolgokhoz való viszonya. Főtisztként még lelkesen készült arra, hogy egyszer még ő lesz a Tűz Ura, de Lu Ten halála után már elment a kedve az uralkodástól, ezért nem is tiltakozott, amikor Ozai kitúrta őt, mint elsőszülöttet. A háború előrehaladtával pedig egyre inkább meggyőződésévé vált, hogy a Tűz Népe kegyetlen, igazságtalan hódító háborút folytat a többi nép ellen, melynek vége nem lehet más, mint az elkerülhetetlen vereség az Avatar és szövetségesei kezéből.

Advertisement