Az Elveszett Lelkek Homálya a szellemvilág egy különösen barátságtalan vidékén található.
Az Elveszett Lelkek Homálya nem más, mint egy kerítések nélküli börtön a szellemvilágban, ahol emberi lelkek sínylődnek örök időkre. A területet egy köd formájában jelen lévő szellem őrzi, méghozzá hatékonyabban, mint bármilyen erős kerítés. Ez a szellemi köd ugyanis beférkőzik az emberek elméjébe, és teljes őrületet idéz elő náluk azáltal, hogy földi életük legsötétebb emlékeit juttatja eszükbe egyfolytában.
Aang idejében Zhao, a gátlástalan katonatiszt is itt végezte, miután megölte Tuit, a Hold Szellemét. Gyalázatos és kegyetlen tettéért La, az Óceán Szelleme elragadta, és ebbe a börtönbe vetette őt, hogy mindörökre szenvedjen.
Később, amikor már Korra volt az Avatar, Unalaq, Korra nagybátyja túszul ejtette Jinorát, és az Elveszett Lelkek Homályába zárta őt. Ez arra indította Tenzint, hogy a lánya után eredjen, amihez igénybe vette Kya és Bumi segítségét is.
A három testvér átment a szellemvilágba, hogy megkeressék Jinorát. Tenzin az olvasmányaiból szerzett ismeretekre támaszkodva meg akarta keresni a börtönt, amiben kisvártatva segítségére lett egy feldühített skorpiópók-szellem. Ez a lény ejtette foglyul Tenzint és testvéreit, aztán a ködbe hajította őket. Itt Tenzin ismét a megszerzett tudását igyekezett kamatoztatni: emlékeztette Kyát és Bumit a köd hatására, és azt javasolta nekik, hogy maradjanak együtt, miközben keményen összpontosítanak. E célból egy ruhadarabbal összekötötték egymást. Miközben Jinorát keresték, belebotlottak Zhaóba, aki azt hitte Tenzinről, hogy ő Aang, csak idősebb kiadásban. Zhaónak már régen elment az esze, és dühöngve galléron ragadta Tenzint, akit bátyja és nővére mentett meg az admirálistól.
Zhao, aki már régóta sínylődött a ködben, a hirtelen felbukkanó Tenzint összetévesztette Aanggal, akit földi élete során megszállottan üldözött.
Kya és Bumi, mivel nem kaptak spirituális képzést, nem tudtak ellenállni a köd hatásának: Bumi azt kezdte képzelni, hogy egy kannibál törzs harcosai körbevették őket (katonaévei legmaradandóbb és legijesztőbb élménye), Kya pedig nem ismerte fel fivéreit, és hisztérikus rohamot kapott (élete legfőbb jellemzője, hogy szabadságvágya és leszbikussága miatt soha nem akart családot alapítani). Mind a két testvér őrjöngve elszaladt, Tenzin pedig egyedül maradt.
Kya, aki soha nem kötődött különösebben a családjához, azt kezdte hinni a fivéreiről, hogy idegenek.
Bár próbált erős maradni, végül az ő elméjét is legyőzte a köd-szellem. Tenzin egyre csak azt hajtogatta magában, hogy ő Aang fia, akinek az a felelőssége, hogy felnevelje a Levegő Népe új generációját. De amikor rádöbbent arra, hogy nem tudott felnőni apja hírnevéhez, megrekedt. Ekkor jelent meg előtte apja víziója, aki megvigasztalta fiát, és azzal nyugtatta a lelkiismeretét, hogy eleve nem szükséges az ő árnyékában élnie. Apja bátorító szavaitól Tenzin fellelkesült és belátta, hogy ő nem egy újabb Aang, hanem Tenzin, akinek a saját útját kell járnia. Miután megszabadult attól a gondolattól, amely addig teherként nehezedett életére, a köd feloszlott. Tenzin kihasználta a kedvező pillanatot, és megkereste testvéreit és eltűnt lányát, majd kivezette őket a börtönből.
Tenzinnek nagy megkönnyebbülést okoztak apja vigasztaló szavai, amelyektől belátta, hogy nem kell apja rosszul sikerült másolatának lennie.